FÉLTÉKENYKEDIK [ë-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jék (-jen) [e, ë, ë]
Meg-megújuló v. változó indítékú féltékenységet érez, gyak. fellángoló féltékenység bántja, ettől szenved; féltékeny természetű, s ez magatartásában megnyilvánul, ezt az érzését viselkedésében lépten-nyomon érezteti, elárulja.
Féltékenykedik a feleségére, a férjére. Féltékenykedik a barátjára sikerei miatt. Mindig féltékenykedett ránk valamiért. Ne féltékenykedj minden ok nélkül!
- féltékenykedés; féltékenykedő.