FELTÉP tárgyas ige föltép
1. Egy v. több helyen tépve felnyit vmit; felszakít.
Feltépte a borítékot, a csomag burkolatát. □ Az őrházak sok helyen beszakadoztak, a háztetők fel voltak tépve. (Jókai Mór) Még az utcán föltépte a levelet. (Kosztolányi Dezső) || a. Gyors, erélyes mozdulattal felnyit, kinyit vmit; felszakít.
Feltépte az ajtót, nyakán az inget, a pénztárca fedelét. □ Az ablakot hirtelen föltépték. (Mikszáth Kálmán) Egyszerre talpra ugrott, föltépte az ajtót és a folyosóra rohant. (Kosztolányi Dezső) || b.
Feltépi a sebet: a) a vart, a heget v. annak egy részét letépi róla; b) (
átvitt értelemben) tapintatlanságával vkinek régi bánatát, fájdalmát felújítja; felszakít.
- 2. <Kövezetet, padlót, síneket> úgy bont meg, hogy több elemét, alkotórészét vmely szerszám segítségével kirántja helyéből; felszaggat. A tüntetők feltépték a kövezetet.
- feltépeget; feltépés; feltépet; feltépett; feltéphető; feltépő.