Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÉLTÉS főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
  • 1. A félt igével kifejezett magatartás, ill. lelkiállapot; az a magatartás, hogy vkit, vmit féltenek; féltő aggodalom. Becsületének, családjának, egészségének, hírnevének, pénzének, vagyonának féltése. □ Gyengéden voná közelébe a gyermeket, féltéssel. (Vas Gereben)
  • 2. (régies, választékos) Szerelmi féltékenység. Gyötri, kínozza a féltés. □ Boldogtalan! hát kell-e még ez is, … Hogy felriaszd a féltés ördögét? (Vörösmarty Mihály) Meggyógyulok még, nem fáj majd az édes Gyönyörrel égő féltésem, ha éj lesz. (Juhász Gyula)
  • Szóösszetétel(ek): szerelemféltés.