FELTAKARÍT tárgyas ige föltakarít
<Vmely szétfolyó v. szétszórt anyagot, rendsz. szennyet> padlóról v. máshonnan felszedve eltakarít.
Feltakarítja a hányadékot, a kiöntött főzeléket, a vért. Feltakarítja az udvarról a favágás, a disznóölés nyomait. A varrodában feltakarítja a fércet és a hulladékot a földről. □ Mért nem takarítja fel a cserepet a pallórul? (Jókai Mór) || a. (
ritka,
bizalmas,
tréfás) <Ételt> teljesen, maradék nélkül elfogyaszt, megesz vmiből.
Még a maradékot is feltakarították az utolsó cseppig, morzsáig. || b. (
ritka,
népies) <Vmely anyagot> magasabban levő helyre felad, felhord s ott rendbe(n) (el)rak úgy, hogy utána ne maradjon lent semmi hulladék v. rendetlenség.
A gabonát, a szénát feltakarították a padlásra. || c. <Vmely helyet, területet> úgy kitakarít, megtisztít vmitől, hogy ne maradjon ott semmi (piszok, szenny), hogy (teljesen) tiszta legyen.
Feltakarítja a padlást, a padlót, az udvart.
- feltakarítás; feltakarítgat; feltakarítható; feltakarító; feltakarított; feltakaríttat.