Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELSZOLGÁL ige fölszolgál
  • 1. tárgyas <Ételt, italt> a fogyasztó elé visz, tálal. Felszolgálja az italokat, a levest, a süteményeket. □ Estella, mint markotányosnő, … bort és rozspálinkát szolgált fel a katonáknak. (Mikszáth Kálmán) Társaságot vitt. Teát, feketekávét szolgált fel. (Kuncz Aladár) || a. (tárgy nélkül) Az étteremben pincérek szolgálnak fel. □ Ebéd végén … azon rabszolgáid fejeit rakatod tálakra, akik felszolgáltak. (Jókai Mór) Az asztalnál inas szolgált föl, s minden nagyon előkelően ment. (Babits Mihály)
  • 2.* tárgyatlan A 2. sz. jelentés mellől a * törlendő és a "tárgyatlan" után, az értelmező szöveg elé ez írandó: (átvitt értelemben, népies)• (ritka) Vmi vmely magasabban fekvő helyre való jutási, menési lehetőséget biztosít; felvezet. Ez a lépcső felszolgál az emeletre. A létra felszolgál a padlásra.
  • felszolgálás; felszolgálható; felszolgált; felszolgáltat.