Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELSZÖKKEN tárgyatlan ige fölszökken
  • 1. <Ember, állat> szökkenve, hirtelen, könnyedén vhonnan v. vhová felugrik. Felszökken a helyéből, ültéből. A lovas könnyed ugrással felszökken a lovára. □ Felszökkenek riadozva, zörögve A nyugvó katonák. (Vörösmarty Mihály) Méla vizekből Felszökken a játszi ezüstszinű hal. (Tóth Árpád)
  • 2. <Vér, folyadék> hirtelen felbuzog, felbuggyan, magasra szökken (3). Felszökken a vér a sebből, a víz a szökőkútból.
  • 3. (átvitt értelemben) Magasra szökken (4). Felszökken az ára vminek. □ A gabona … ára mindig lefelé megy … Aratás előtt igaz, felszökkent egy kissé. (Arany János) A hírre … felszökkentek a szekrénygyár részvényei. (Jókai Mór)
  • felszökkenés; felszökkenő; felszökkent.