FÉLT tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e]
- 1. Félt vmit: őrzi, óvja, ügyel rá, mert fél, hogy elveszti v. elveszik tőle. Félti gazdagságát, pénzét; félti becsületét, hazájának függetlenségét; félti jövőjét; féltve őrzi jó hírnevét. □ Óh, minden Jövő, be féltelek |
S hogy szánom menekülő fajtám. (Ady Endre) Egyetlen házban sincs semmi, amit félteni kellene. (Móricz Zsigmond)
- 2. Félt vkit: féltékeny rá; attól fél, hogy elcsábítják tőle, hogy megcsalja őt vkivel. Félti a feleségét, a férjét (vkitől). □ A menyecske ura, egy nyugalmazott vén ezredes, halálra félti. (Mikszáth Kálmán)
- 3. Félt vkit, vmit (vmitől): aggódik miatta, fél, hogy vmi baj éri. Félti az → alakját; félti a → bőrét; félti az → irháját. Kivágja magát az, ne féltsétek. Félti gyermekét az elzülléstől. Félti bútorait, lakását, ruháját. □ Testével takarja Györgyöt és ugy védi, | Pedig nem is Györgyöt, hanem Miklóst félti. (Arany János) Futott ám a gyáva, mert féltette bőrét. (Arany János)