FELSZISSZEN tárgyatlan ige fölszisszen (néha
túlzó,
hangutánzó)
<Fájdalmának, ijedtségének, bosszúságának v. más hirtelen támadt erős indulatának a kifejezésére> belélegzéssel hirtelen éles, sziszegő hangot hallat; szisszen egyet.
Úgy szisszent fel, mintha tű szúrta volna meg. Jaj, rálépett a lábamra, szisszent fel a mellettem álló utas. Felszisszent fájdalmában, ijedtében. Szóláshasonlat(ok):
felszisszen, mintha → kígyó csípte (marta) volna meg. □ Fölszisszen a fájdalomra s beáll a gyors beavatkozás szüksége. (Mikszáth Kálmán) Bandi ezt a szót, hogy autrichien [= osztrák] értette. Úgy szisszent föl rá, mint akit kígyó csíp bokán. (Kosztolányi Dezső)
- felszisszenés; felszisszenő; felszisszent.