FELSZERELÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölszerelés
- 1. (csak egyes számban) A felszerel igével kifejezett cselekvés, tevékenység, művelet; az a cselekvés, hogy vkit, vmit felszerelnek vmivel; vkinek, vminek bizonyos célra szükséges szerekkel, eszközökkel, tartozékokkal való ellátása. A csónak felszerelése motorral, vitorlával; a hegymászóknak, turistáknak kötelekkel, csákányokkal való felszerelése; az iskola felszerelése a szükséges szemléltető és kísérleti eszközökkel; a kérvény felszerelése a szükséges mellékletekkel. □ Kurka úrra lett rábízva az adoptálás keresztülvitele, az okmányok beszerzése és a kérvény fölszerelése. (Mikszáth Kálmán)
- 2. (csak egyes számban) Vmely eszköznek, készüléknek, szerkezetnek, gépnek használati helyére való helyezése, felállítása, használatra, működésre kész állapotba helyezése. A fék, a huzalok, a kilincs, a telefon, a (víz)vezeték, a zár felszerelése. □ Rögtön hozzáfogott
az előfogat felszereléséhez. (Jókai Mór)
- 3. Vkinek a munkájához, tevékenységéhez, vminek a működéséhez szükséges tárgyak, eszközök összessége. → Élő felszerelés; labdarúgó-felszerelés; mezőgazdasági felszerelés; a gyár, a telefonközpont, a tornaterem felszerelése. A mentőcsapat felszereléséhez csákányok, gázálarcok, kötelek, lámpák kellenek. A laboratórium részére új felszerelést rendeltek. □ Ezen a gyönyörű színpadon, pompás felszerelésével,
új drámát kellene játszani. (Karinthy Frigyes) || a. (katonaság) Felszerelés: a katona ruházata, fegyverzete és a feladatának teljesítéséhez szükséges eszközök összessége. Hiányos, korszerű, teljes felszerelés. □ Teljes katonai felszerelésben az ajtóban álltam, mikor az őrnagy jött. (Kuncz Aladár)
- Szóösszetétel(ek): hadfelszerelés; konyhafelszerelés.
- felszerelési.