FELSZÓLAMLÁS főnév -t, -ok, -a fölszólamlás
(
hivatalos,
választékos) Vmely helytelen(nek), jogtalan(nak ítélt) intézkedés, eljárás ellen szóban v. írásban emelt észrevétel, tiltakozás; reklamáció.
Benyújtja felszólamlását; felszólamlással él. Utólagos felszólamlásnak nincs helye. A döntést, az ítéletet, az intézkedést felszólamlással támadja meg. □ E kötelességérzet ösztönzött a felszólamlásra. (Kossuth Lajos) || a. (
jogtudomány) Vmely hatósági (vég)határozat ellen záros határidőn belül beadható írásos jogorvoslati kérelem.
Jelen véghatározat ellen nyolc napon belül felszólamlással lehet élni.