FÉLSZEMŰ [ë] melléknév és (
ritka) főnév -t, -ek, -je [e, e]
Olyan (személy v. más élőlény), akinek csak egy szeme van, ill. aki az egyik szemére vak.
Félszemű koldus, rokkant; félszemű kutya. □ Körös-körül a roppant sötétség s középütt ez a láng [= a huta lángja]
olyan volt a világ, mint egy haragos, félszemű szerecsen óriás. (Petőfi Sándor) A félszeműnek porral lepett fehér strucctoll leng a süvege elejétől hátra. (Gárdonyi Géza) A félszemű kontrás megfeledkezvén magáról, szabályos prímhangot játszik. (Krúdy Gyula)