FELTÁRUL tárgyatlan ige föltárul
1. (
választékos) <Kapu, ajtó, ablak> egészen kinyílik, felnyílik. □ Hajnalban az udvar kapuja feltárul. (Arany János) A kulcs másodszor is elfordult, az ajtó feltárult. (Jókai Mór) || a. (
választékos) <Vminek ajtaja v. fedele> egészen kinyílik, teljes egészében láthatóvá válik.
A vendégek előtt feltárult a pompás terem. □ Feltárul immár födeled, koporsó; Hallom mint hull a föld reád. (Reviczky Gyula) Föltárult a dugott ládikó; s a pénzen kívül még néhány ékszer is került ki belőle. (Babits Mihály)
- 2. (átvitt értelemben, választékos) Vmi hirtelen egész terjedelmében láthatóvá válik. Teljes szépségében feltárult előtte a gyönyörű vidék. □ Mi nagyszerű kép tárult fel szememnek! (Madách Imre) Másnap reggel Nápoly kikötője tárul föl előttünk. (Gárdonyi Géza)
- 3. (átvitt értelemben, választékos) <Rejtett v. addig ismeretlen körülmény> hirtelen nyilvánosságra kerül, ismertté, köztudomásúvá válik. Feltárult az összeesküvők minden bűne. Szavai nyomán feltárult népünk sok baja, szenvedése. □ Feltárulni látszott az egész szomorú dráma. (Mikszáth Kálmán)
- 4. (átvitt értelemben, mezőgazdaság) <Növényi tápanyag> a növény számára felvehetővé válik. A trágyában levő tápanyagok a korhadás által feltárulnak.
- feltárulás; feltáruló; feltárult.