Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELSZEG [1] [ë-e] tárgyas ige fölszeg
  • 1. <Kenyeret> késsel megszegve felvág. Felszegte a cipót, a kenyeret.
  • 2. <Ruhaneműt> alulról beszeg. Felszegi a szoknyát.
  • 3. (irodalmi nyelvben) Fejét, nyakát felszegi: fejét, nyakát hirtelen feltartja, ill. kiegyenesíti, felfelé szegi (II). □ Ej-haj, jó kenyeres, Szegjük fel nyakunkat. (Tóth Árpád) Fejét fölszegte, a semmibe nézett. (Kosztolányi Dezső) Imrus dacosan fölszegte a fejét s lelke tele volt büszkeséggel. (Babits Mihály)
  • felszegés; felszeget; felszegetlen; felszegett; felszeghető; felszegő.