FELSZÁRÍT tárgyas ige fölszárít
<Nedvességet> vhonnan elpárologtat s a helyét egészen szárazzá teszi.
A nap melege felszárítja a harmatot, a pocsolyát, a sarat; (
választékos)
felszárítja (vkinek) a könnyeit: a) letörli a könnyeit; b) (
átvitt értelemben) megvigasztalja. □ Megérdemel Egy könnyet az, ki annyit száritott föl Meleg lelkének hő sugárival! (Petőfi Sándor) Az erőtlen márciusi napfény nem szárította még akkor fel a nedvességet. (Gárdonyi Géza) Elég idejük maradt a búcsúzkodásra. Mindent elmondhattak
és kifogytak a szóból. Az öregek fölszárították könnyeiket, álldogáltak. (Kosztolányi Dezső)
- felszárítás; felszárítható; felszárító; felszárított.