FELREPÍT tárgyas ige fölrepít, felröpít, fölröpít
- 1. <Madarat, szállni tudó dolgot> arra késztet, kényszerít, hogy fölrepüljön. A kezén tartott sólymot felrepítette a levegőbe. A kisfiú felrepítette a sárkányt. || a. (ritka) <Madár, erre alkalmas közlekedési eszköz> repülve gyorsan felvisz vkit. A griffmadár felrepítette János vitézt a felhők közé. A repülőgép felrepítette az utasokat a magasba.
- 2. Vki, vmi repítve (3, 4) feldob, felhajít, fellő vmit (vhová). A gyerek felrepítette papír repülőgépét a levegőbe. A rakétákat egymás után repítette fel a magasba. A robbanás a fát felrepítette a ház tetejére. □ [Gyuri] Iluci válaszait felröpítette a parittyájából a börtönablakba. (Mikszáth Kálmán)
- 3. <Jármű, állat> repítve (5) felvisz, felszállít, feljuttat vkit, vmit vhová. A hegyi vasút felrepítette őket a csúcsra. A vonat egy óra alatt felrepítette a fővárosba.
- felrepítés; felrepített; felrepíthető; felrepítő.