Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FÉLSZEG [ë v. e] melléknév -en [ë v. e] v. (ritka) -ül, -ebb [e]
1. Olyan <személy>, akiről látszik, hogy nincs gyakorlata az emberek között való forgolódásban, s aki ezért társaságban sután, ügyetlenül, gyámoltalanul v. kissé félénken viselkedik. Félszeg gyermek, leány. Félszeg kis emberke volt. □ Az egyébként nagyon ostoba, szótlan és félszeg borbélyfiú a tánciskola sajátságos légkörében egészen átváltozott. (Kuncz Aladár)
2. Ilyen emberre valló, rá jellemző, tőle származó v. vele kapcs. Félszeg modor, mozdulat, viselkedés; félszeg mosoly, nevetés; félszegen hajtja meg magát; félszegen köszön, viselkedik. □ [A táncoló párok] félszegen és ügyetlenül lejtettek. (Krúdy Gyula) Legtöbbjüknek alig volt leányismerőse. Hugaik barátnőivel is félszegen beszélgettek. (Kosztolányi Dezső) A fiú félszegen megmozdult, de csak azért is állt még egy darabig. (Nagy Lajos)
3. Olyan <helyzet, eljárás v. annak eredménye>, amely nem kívánt módon alakult; felemás, suta. Félszeg helyzetbe került. □ Miklós félszeg helyzete folytán nem igen érintkezett emberekkel. (Kosztolányi Dezső) Nem a Természet drága szabadsága volt ez, hanem valami úri fürdőélet félszeg paródiája. (Babits Mihály)
4. (népies, régies) Ferdén, rézsútosan álló. Félszeg háztető, kazal. □ Hátul gyümölcsöskert, melyből egy méhes félszeg teteje látszik ki. (Jókai Mór)