Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Egy v. több helyen elszakítva felfelé v. oldalt ránt vmit; feltép. A robbantás ereje felszakította a síneket, a töltést, az úttestet. A vadkan felszakította a vadász hasát. □ A zápor a hegyoldalnak zöld takaróját felszakítá. (Eötvös József)
2. Szakítva felnyit, feltár; feltép. Felszakítja a borítékot, a kötést, a levelet. □ Felszakítá [a] borítékot, s kivette a parfümös levélkét belőle. (Jókai Mór) || a. <Ajtót, ruhát, összekapcsolt, összekötött tárgyat> gyors, erélyes mozdulattal felnyit, kinyit; feltép. Felszakítja az ajtót. A haldokló felszakította nyakán a gallért. Felszakította mellén az inget. □ Az ércolvasztó ajtaját felszakítá. (Jókai Mór) Egy gyors rántással felszakítá nyakán ruháját. (Mikszáth Kálmán) || b. Felszakítja a sebet: a) a vart, a heget v. annak egy részét leszakítja róla; b) (átvitt értelemben) (tapintatlanságával) vkinek régi bánatát, fájdalmát felújítja; feltép. □ Újra felszakíták a szív sebeit. (Eötvös József)
3. (ritka) <Növényt> tövestül, gyökerestül kiránt a földből; feltép. □ Egy fiatal gyertyánt fölszakít tövestül. (Arany János)