FELSŐBBSÉG [ë v. e] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) fölsőbbség (
választékos)
- 1. Felsőbb hivatal, hatalmi, kormányzati v. közigazgatási szerv. A felsőbbség engedelmével; a felsőbbség iránti tisztelet. Ki kell kérni a felsőbbség hozzájárulását. □ Ez hallatlan,
a felsőbbséget így fumigálni! (Jókai Mór) Parancs jött a felsőbbségtől, hogy a nemzeti lét nagy harcában a kultúra a legfőbb fegyverünk. (Móra Ferenc) || a. (ritka, régies) Magasabb rangú tisztviselő; feljebbvaló, elöljáró. □ Bárzsing úr, mint afféle felsőbbség,
megvárta, míg Kapor uram a szakaszával ismét visszaérkezik. (Jókai Mór)
- 2. Értelmi, erkölcsi v. hatalmi fölény, kiválóság. Erkölcsi, műveltségbeli, szellemi felsőbbség. Felsőbbsége tudatában elhárította a méltatlan ajánlatot. Felsőbbséget éreztető pillantással mérte végig ellenfelét. □ Neked van egy végtelen felsőbbséged: a fejkötő glóriája [= az, hogy asszony vagy]
Neked nem lehet vetélytársad. (Ambrus Zoltán) Nagy tekintélyt kell szereznie annak, aki a gazdagabb feleség felett meg akarja őrizni a pater familias-i [= családapai] felsőbbséget. (Móricz Zsigmond)
- felsőbbséges; felsőbbségi.