FELSÉGSÉRTÉS főnév fölségsértés (
jogtudomány)
Az uralkodó méltóságának vmely módon (pl. szavakkal) való megsértése, ill. az élete, testi épsége és személyes szabadsága ellen irányuló merénylet.
Felségsértést követett el. Felségsértésért perbe fogták, elítélték. □ Muránynak Veselényi által való ostromoltatása a censor bájos körmei között lengedez,
rögtön nyomatom, ha ő mindenhatósága fölségsértést nem lát benne. (Petőfi Sándor) Ennek az elbeszélésnek
van egy kis története
Én
egész bátorsággal kinyomattam; hiszen nem volt benne se lázítás, se fölségsértés. (Jókai Mór) || a. Az állam területi épsége, sérthetetlensége és az állam alkotmánya ellen irányuló merénylet.
A berepülő repülőgépek felségsértése ellen jegyzékben tiltakoztak.