FELSÁL [ë v. e] főnév -t, -ok, -ja felsár, (
tájszó) fölsál, fölsár (
konyhaművészet)
A marha combjának felső részéből való hús.
Vett egy kiló felsált. □ Más [az] ára a szegyének, a tarjának, meg a felsálnak. (Jókai Mór) || a. Az ilyen húsból készített étel.
Fokhagymás, párolt felsál. □ E hivatalos ténykedésre következett egy fényes lakoma, amiből nem hiányzott a híres kolozsvári töltött káposzta,
a fokhagymás felsár
paprika-salátával. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): felsálszelet.