FELSŐFOK főnév, (
ritka) fölsőfok (
nyelvtudomány)
A melléknévnek v. ritk. más fajú szónak az az alakja, amely a szó alapfokában kifejezett tulajdonságnak az összehasonlítottak közötti legnagyobb mértékét jelöli (pl. legnagyobb, legfelső, leghátul, legkevésbé). →
Nyomatékos felsőfok. || a. (
átvitt értelemben)
Felsőfokban beszél: elfogultságában túlzó kifejezéseket (pl. melléknevek felsőfokát) használva beszél.