FELSÉGÁRULÁS [g-á] fölségárulás (
jogtudomány,
történettudomány)
Vmely állampolgárnak merénylete, pártütése, szövetkezése, összeesküvése uralkodójának személye v. állása, hatalma, a fejedelmi államforma v. általában az állam biztonsága, épsége ellen.
Felségárulást követett el. Felségárulással vádolták. Felségárulásért halálra ítélték. □ Kristóf
a felségárulás bűne alól feloldatik. (Jókai Mór)