Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELRÓ tárgyas ige fölró
  • 1. <Fára, kőre, cserépre> rovással feljegyez vmit. Nehézkes, ügyetlen jegyekkel valami évszámot róttak fel a sziklára. □ Rójja fel a kapu félfájára, hogy el ne felejtse: | Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza! (Fazekas Mihály) || a. (átvitt értelemben) □ Nyíl … vagyok, … kire a lét bús izenete Van felróva, az örök és setét. (Tóth Árpád)
  • 2. (átvitt értelemben) Vmiül felró vmit (vkinek): vkinek vmely tettét, magatartását rosszallóan v. (régies) elismerően számon tartja, és hibának, ill. érdemnek minősítve vkinek tudomására hozza. Hibául rója fel neki feledékenységét, késését, nagyravágyását. □ Érdemül róhatjuk fel, hogy nem restelék a hangyamunkát. (Vörösmarty Mihály) Dicsőségül róhatják fel, hogy nemzetünkből támadt egy nő, aki a vitézség mezején íly hírnevet tudott kivívni. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vkinek felró vmit: vkinek vmely tettét, magatartását mint hibát, vétséget tartja számon, s ezt vmilyen módon kifejezi. Felrója neki, hogy … Felrótta neki mulasztását.
  • felróható; felrótt; felrovás; felrovó.