FELRÖPPEN tárgyatlan ige fölröppen, felreppen, fölreppen
- 1. <Madár> szárnyra kelve, röppenve, hirtelen felszáll. Csiripelve röppentek fel a verebek. A fürjek gyorsan felröppentek, amikor közeledtünk feléjük. □ Csoportos madarak Föl-fölröppenve, szállanak. (Arany János) A harmatos fák között fölröppent valamely éji madár. (Krúdy Gyula) || a. <Könnyed lebegésre képes tárgy> hirtelen a magasba szökken. Az árbocra felröppen a címeres zászló. A rántásra a papírsárkány felröppent.
- 2. (átvitt értelemben) <Hír, híresztelés> hirtelen szárnyra kel. Mendemondák, pletykák röppentek fel városszerte. Alighogy felröppent a hír, máris szájról szájra adták. || a. (átvitt értelemben, költői) <Érzelem v. ennek megnyilvánulása> hirtelen felvillanva, rövid időre külsőleg megnyilvánul, láthatóvá válik. □ Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. (Petőfi Sándor)
- felröppenés; felröppenő; felröppent.