Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Erős fény, fényforrás> hirtelen világítani, izzani kezd, ill. világossága hirtelen láthatóvá lesz. A felhők eloszlottak és felragyogott a nap. Felragyogtak az éjszaka fényei. □ Hideg éjjeli fénnyel Fölragyog a tele hold. (Vörösmarty Mihály) Remegő vállak tündöklő havából Diadémek mély fénye fölragyog. (Juhász Gyula) || a. (átvitt értelemben) □ Az utcán túl, tisztán felragyog a | táj, földek, ház-sorok. (Szabó Lőrinc)
2. <Arc, szem> vmely derűs, boldog, lelkesítő érzéstől felderül, felcsillan. Felragyog a → szeme. Felragyogott az arca a viszontlátás örömétől. Felragyogott a fiúk szeme, és harsány éljenzésbe törtek ki. □ Arca egyszerre a megdicsőülés fényétől ragyog fel. (Jókai Mór) Rátekintett , mély, titkolhatatlan érdeklődéssel. Szeme fölragyogott. (Kosztolányi Dezső)