FELPANASZOL tárgyas ige fölpanaszol
Panaszként, sérelemként, kifogásként felhoz, szemrehányásként felemleget vmit. Felpanaszolja mellőzését. □ Egyél-igyál kedved szerint, ölelgesd a szép menyasszonyt: senki se panaszolja fel. (Jókai Mór) Föl nem panaszlom a világnak, Csak szellemednek, jó anyám, Milyen kopár volt ifjúságom. (Reviczky Gyula) || a. (népies) <Vmely szívességet, adományt, juttatást annak, aki kapta,> szemére vet, a maga érdemének s a másik hálátlanságának bizonyítékaként felemleget. Egyszer segített, azt is folyton felpanaszolja. Még a darab kenyeret is felpanaszolja.
felpanaszolás; felpanaszló v. felpanaszoló; felpanaszolt.