FÉLREÉRTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e]
A félreért igével kifejezett történés, folyamat, ill. annak eredménye; az a tény, hogy vki félreért vmit, vkit, ill. hogy vmit, vkit félreértenek; vminek rosszul, helytelenül, tévesen értése, felfogása. Gyerekes félreértés; a kijelentés, magyarázat, nyilatkozat félreértése. Félreértés történt. Csak félreértés az egész. Kiderült a félreértés. Félreértésből történt a dolog. A félreértésből sok zűrzavar származott. Megmagyarázta a félreértést. □ Egy félreértést kell megfejtenem. (Vörösmarty Mihály) Az erkölcsi alap, melyet minden íróban s műalkotásban követelek, szintén félreértésnek lehet tárgya. (Arany János) || a. Az ennek folytán keletkezett zavart keltő helyzet, tévedés. Borzasztó kellemetlen, kínos, sajnálatos félreértés. Homályos kijelentései félreértésre adtak alkalmat. A félreértést könnyen elkerülhettük volna. Tisztázzuk végre a félreértést! □ Sértő félreértéseknek
van mostani helyzetében kitéve. (Csiky Gergely) Zajosabb botrányok nem zavarták a ház békéjét, csak egyre ismétlődő félreértések, apró csetepaték. (Kosztolányi Dezső)