FÉLREFORDÍT tárgyas ige
<Tárgyat, alkatrészt> rendsz. a tengelye körül oldalra fordít, kissé elfordít.
Félrefordítja a csapot, a kulcsot. Hirtelen mozdulattal félrefordította a kormánykereket. || a.
Félrefordítja a fejét: szándékosan, célzatosan elfordul, elnéz.
Gőgösen, sértődötten félrefordítja a fejét. Félrefordította a fejét, hogy ne kelljen köszönnie. □ Nem vagy te arra való ember, hogy ha szép asszonyt látsz szemedbe nevetni, félrefordítsd a fejedet. (Jókai Mór) Egy kicsit még megnézett, aztán félrefordította a fejét. (Hunyady Sándor)
- félrefordítás; félrefordítható; félrefordító; félrefordított.