Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELOLVAD [l-o] tárgyatlan ige fölolvad
  • 1. <Szilárddá vált anyag hő hatására> ismét cseppfolyóssá, híggá válik. Felolvad a megfagyott sár. Felolvad a zsír a lábasban.
  • 2. Feloldódik (1). A cukor felolvad a teában. A só felolvad a vízben.
  • 3. (átvitt értelemben) <Személy, csoport, réteg> eredeti jellegét elveszítve elvegyül vmely tőle idegen csoportban, rétegben, abba teljesen beleolvad. A nomád jövevények felolvadtak a befogadó népben. □ Az egyénnek az államban teljesen föl kell olvadnia. (Eötvös József) Görög, tatár, lengyel, cseh és olasz Itthon találta nálunk már magát: De a magyar nem olvadt fel beléjük. (Jókai Mór)
  • 4. (átvitt értelemben, választékos) <Lelkiállapot vmely érzelem, hangulat hatása alatt> megenyhül, felenged. A megható jelenet láttára felolvadt a ridegsége. □ Felolvadott néma bánatja panasszá. (Vörösmarty Mihály) Szíve fölolvadt, s a gyermekkel maga is gyermek lőn. (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Félénk, zárkózott személy> kezdi magát otthon érezni vhol. □ [A cselédlány] lassanként fölolvadt ebben a környezetben. Már Bartosékat se emlegette, a volt gazdáját. (Kosztolányi Dezső)
  • 5. (átvitt értelemben, választékos) Vmiben felolvad: <személy> vmely érzés, szenvedély hatása alatt minden másról megfeledkezik, teljesen átadja magát vmely érzésnek, szenvedélynek. Felolvad az örömmámorban, a szerelemben. □ Valami bájos, atyafiságos érzésben olvadt föl itt mindenki. (Kosztolányi Dezső)
  • felolvadás; felolvadó; felolvadt.