FELKELTE  főnév (személyragos) ..tét (rendsz. egyes számban) fölkelte, (
ritka) felkölte
<Rendsz. a napról, ritk. a holdról v. csillagról szólva:> feljötte (2). □ A nap 
 vereses sugáraival az eget festegette, mellyel is az 
 álomba merült Természetnek a maga felköltét jelentette. (Kazinczy Ferenc) Együtt nézzük ismét 
 a nap fölkeltét. (Gárdonyi Géza) || a. (
elavult) <Személyről szólva:> felkelése az ágyból.
- Szóösszetétel(ek): napfelkelte.