FELÖLTŐ [l-ö] melléknév és főnév fölöltő
I. melléknév Olyan <személy, dolog>, aki, ami felölt vmit.
A zubbonyukat felöltő katonák. Elbájolta a tavaszi ruháját felöltő táj.
- II. főnév -t, -je [e] Könnyebb szövetből készült, rendsz. nem bélelt, főleg ősszel és tavasszal viselt (férfi) felső kabát. Felöltőjét karján tartja. Még késő ősszel is felöltő nélkül jár. □ Felöltőjébe burkolózva, hosszú, álmodozó lépésekkel megindult az akácfák között. (Krúdy Gyula) Magára vette galambszürke felöltőjét, kesztyűt húzott, fejébe nyomta kalapját. (Kosztolányi Dezső)
- felöltős.