Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELÖLT [l-ö] tárgyas ige fölölt (választékos)
  • 1. <Ruhát, kül. a felső testen viselt ruhát> magára vesz. Felölti a → fátylat; felölti a papi palástot. Felöltötte tábornagyi egyenruháját. □ De hogy az ellenség rá se hederítsen … Diákruhát ölt fel. (Jókai Mór) Sötétkék ruháját öltötte föl, a rozsdaszín nyakkendővel. (Kosztolányi Dezső)
  • 2. Néhány öltéssel felvarr vmit. Felölti a leszakadt gombot, a csipkét, a fodrot.
  • 3. (átvitt értelemben) <Vmilyen alakot, tárgyat, tulajdonságot> kezd mutatni; <vmilyen külsőt v. tulajdonságot> magára vesz. Szigorú képet öltött fel. A vidék újra felöltötte megszokott ábrázatát. □ Ez volt az a pillanat, melyben a női lélek is felölti a szilárdságot. (Vas Gereben) Ezen a napon az Iszák-tér egész búcsújárás képét ölti fel. (Jókai Mór)
  • felöltés; felöltött.