Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FÉLOLDALT [l-o] határozószó
  • 1. A szóban forgó helytől, tárgytól, személytől, ill. az egyenes iránytól (kissé) jobbra v. balra eső helyen (nem szemben és nem hátul). Féloldalt áll, ül (tőlem). Az asztal a szoba közepén áll, féloldalt (tőle) a szekrény. || a. <Személyen, állaton, tárgyon> a jobb v. bal oldalon. A homlokán féloldalt sebhely van. A haja féloldalt van elválasztva.
  • 2. Önmagának egyik oldala felé. Féloldalt fordul, kanyarodik, néz. □ A cigánybarna vezér … lovát … féloldalt táncoltatva, bekukkant a hintó ernyője alá. (Jókai Mór) A nyakát mindig féloldalt tartotta. (Móricz Zsigmond) || a. Jobb v. bal oldalára v. oldala felé. Féloldalt dől a hajó. Fekvőhelyén féloldalt fordul.
  • 3. (ritka) Félig oldalról. □ Megnézett oldalt, szembe, féloldalt, mindenféle positurában. (Mikszáth Kálmán)
  • 4. Úgy, hogy a tárgy v. a személy egyik oldala a haladás v. a szemlélet irányára ferdén áll v. ilyen irányban mozog. Féloldalt farol a kocsi.