FELŐLE [2] [e-e v. ë-e] határozószó (személyragos) -m, -d, ..lünk, -tek [ë], ..lük v. (régies) ..lök. Nyomósítva: őfelőle, őfelőlük (Az én, te stb. személyes névmásnak a felől névutóval nem használt kapcsolata helyett, néha a mutató névmással és a névutóval alkotott összetétel jelentésében)
A személyraggal jelölt v. az előzményekből ismert személy v. tárgy fölött levő helyről; fölüle. Ne vedd el felőlem az ernyőt!