Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELÖLTÖZIK [l-ö] tárgyatlan ige fölöltözik
  • 1. Alsó és felső ruháját s rendsz. lábbelijét felhúzza. Melegen öltözött fel. Gyorsan, kapkodva felöltözött. Aznap nagyon gondosan öltözött fel. □ Teljesen felöltözött, még a téli kabátját és sapkáját is magára vette. (Kuncz Aladár) Édesapám minden reggel, ahogy felnyitotta a szemét, villámgyorsan felöltözött. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) □ A föld … Levetette szép ruháit, … Majd felöltözik, ha virrad Reggele, a kikelet. (Petőfi Sándor) || b. Öltözködését befejezi. Szólj, ha felöltöztél. □ Keresd meg Mari kisasszonyt, s gyere jelenteni, mi van vele, hogy még fel nem öltözött. (Mikszáth Kálmán)
  • 2. Felöltözik vminek: másvkinek a szokásos viseletére jellemző ruhába öltözik. A jelmezbálon bohócnak öltözött fel. □ Szerzek magamnak egy álruhát, felöltözöm csibésznek. (Kosztolányi Dezső)
  • 3. (bizalmas) Felöltözködik (2), felruházkodik. A nyereményből felöltözött az egész család.
  • felöltözés; felöltöző; felöltözött.