FELKONTYOL tárgyas ige -t, -jon fölkontyol
1. <Hajat> kontyba kötve feltűz.
Felkontyolta a haját, mint a nagy lányok. || a. (
népies) <Menyasszonyt> az esküvő napján konttyal díszít <annak jeléül, hogy már férjes asszony>.
- 2. (ritka, bizalmas) Vkit a fején jól megüt, felpofoz. Úgy felkontyollak, hogy megemlegeted!
- felkontyolás; felkontyolható; felkontyoló; felkontyolt.