Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki rendsz. vmely megrázó esemény, benyomás hatása alatt szinte tébolyultan viselkedik, csaknem elveszti idegei fölött az uralmat. A fájdalomtól, az ijedségtől félőrült nő. A szerencsétlenség színhelyén félőrült emberek szaladgáltak fel s alá. □ A nádor félőrülten találta hitvesét. (Jókai Mór) Jánost félőrülten kísérték haza. (Tolnai Lajos)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá emlékeztető, tőle származó <cselekvés, magatartás>. Félőrült beszéd, futkosás, mosoly, viselkedés. Fájdalmában félőrülten borult a halottra. □ A tömegek között félőrülten nyargalt a tábornok. (Jókai Mór) Heteken őt figyelte a hatást, kéjelgett a nyugtalanságban, gyönyörködött a félőrült várakozásban. (Kuncz Aladár)
3. Olyan <személy>, akinek magatartása, gondolkodása, szemlélete bizonyos tekintetben hasonlít az őrültéhez. A félőrült rajongó felbolygatta a város életét. □ A félőrült zseni lázas énekét az egekig csapja. (Babits Mihály)
II. főnév Félőrült (1, 3) személy. A zsibongó terem úgy hatott, mint a félőrültek gyülekezete. Ilyesmire csak félőrültek képesek. □ Jó, hogy van egy félőrült, kit gyehennai fejgörcsök kínoznak s képes a saját testvérét lelövetni. (Jókai Mór)