FELKÖSZÖNTÉS  főnév -t, -ek, -e [ë. e] fölköszöntés
- 1. A felköszönt igével kifejezett cselekvés, megnyilatkozás; az a cselekvés, hogy vkit felköszöntenek. Az ünnepelt felköszöntése.
 - 2. (ritka) Az a beszéd, üdvözlet, amellyel vkit felköszöntenek; (fel)köszöntő. Kellemes, vidám felköszöntés. A lakomán több felköszöntés hangzott el. □ Nem tudtam én Aranynak semmiféle felköszöntést mondani 
 (Jókai Mór)