FEGYVERTÁRS főnév (
irodalmi nyelvben)
Háborúban vkivel együtt harcoló, vkivel együtt katonáskodó személy.
Önfeláldozó fegyvertársak voltak a háborúban. □ Ő s hűséges fegyvertársai E várat itten élve át nem adják. (Jókai Mór) || a. (
átvitt értelemben) Vmely közös cél, ügy érdekében vkivel együtt küzdő személy.
A függetlenségi harcban fegyvertársak voltak. A nő a küzdő férfi hűséges fegyvertársa. □ Következett a nagy márciusi nap, melynek fátumába, mint két egymáshoz láncolt fegyvertárs, mentünk Petőfivel. (Jókai Mór)