Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Megmarkolva fölemel vmit. Felmarkolta a botot, a bőröndöt. Felmarkolt egy féltéglát. □ Mihály sóhajtva markolta föl a gyönyörű hajkévét. (Mikszáth Kálmán) || a. <Több kisebb tárgyból, dologból> egy marokra valót hirtelen fölvesz. Felmarkol egy csomó szilvát. Az asztalon levő aprópénzt felmarkolja. Felmarkol egy csomó rőzsét, sarat.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Markába kerít, megkaparint. □ Nem azért gyűjtöttem az egyetlen leányom számára [vagyont], hogy azt akárki fölmarkolja. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas, rosszalló) <Vmely összeget, fizetést, díjat> meg nem érdemelten felvesz. Minden elsején felmarkol 2500 Ft-ot. Csak felmarkolja a sok pénzt, és nem dolgozik érte.
3. (átvitt értelemben, tájszó, tréfás) Aki felmarkolta: <szitokként:> a teremtésit, az áldóját. □ Hát hiába voltam volna Katona? | Úgy biz, aki fölmarkolta, katona. (Petőfi Sándor) Hej a labanc! hej aki felmarkolta! (Arany János)