FELMENTÉS főnév -t, -ek, -e [ë, e] fölmentés
Általában a felment igével kifejezett eljárás, tevékenység; az a cselekvés, hogy vkit, vmit felmentenek (vmitől, vmi alól).
- 1. Vmely kötelezettség teljesítésétől, vmely tehertől való mentesítés, felszabadítás. A beszolgáltatás alól való felmentés. Felmentés az adó, illeték, tandíj, vám fizetése alól; a házassági kihirdetés alól való felmentés; felmentésért folyamodik; felmentést → ad vkinek (vmi alól); felmentést kér vmi alól; vmi alól való felmentését kéri; felmentést kap, nyer vmi alól. || a. Kül. katonai kötelezettség, szolgálat alól való mentesítés. Felmentésre javasolták. Megkapta felmentését. || b. A házassági kihirdetés kötelezettségének elengedése; dispenzáció. Megkapták a felmentést. Felmentéssel esküdtek. □ Júliát
Lőrinc
eljegyzé hites társául; a felmentések is kezüknél vannak már. (Jókai Mór)
- 2. (hivatalos) Vkinek (vezető, felelős) állásából való elbocsátása, hivatalos megbízásának megvonása. Megérkezett a felmentése. Ő maga kérte felmentését. Közölték vele azonnali hatállyal való felmentését.
- 3. (katonaság) Ostromtól, körülzárástól, erős ellenséges nyomástól való felszabadítás. A vár(os) felmentése; ostromzár alól való felmentés. A sereg a vár felmentésére sietett. □ Tőled függ, hogy a felmentésünkre jövő seregnek elég időhaladéka legyen megérkezni. (Jókai Mór) || a. Felmentő sereg, csapat. Megérkezett a felmentés.
- 4. Vkivel szemben a vád elejtése. A vádlott(ak) felmentése. □ Lábadhoz omlik íme Cassius, | Felmentését kérve Publiusnak. (Vörösmarty MihályShakespeare-fordítás) || a. (régies) (Bűnöktől való) feloldozás. □ Az esperest
arra kérte, hogy siessen hozzá a gyóntatást, felmentést
végezni. (Jókai Mór)
- felmentési.