Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELMENŐ melléknév és főnév fölmenő
  • I. melléknév -en
  • 1. Olyan, aki, ami felmegy (1–4, 6) vhová. A lépcsőn felmenő ember; a hirtelen felmenő függöny; a fővárosba felmenő gazda; a 40 fokra felmenő láz. || a. (ritka) Bizonyos korszakig visszavihető, abból származó; visszamenő. Az Árpádokig felmenő kutatások. □ Előszedegette a tarsolyából az eddigi kutatások zsákmányait … Voltak azok között egész III. Béláig felmenő régi okiratok. (Jókai Mór) || b. Felmenő ágon <rokonsági kapcsolatban>: az utódoktól a szülők, az ősök felé vezető ágon. Felmenő ágon rokonok.
  • 2. Olyan <öltözék, ruhanemű>, amely vmely alakra, testrészre illik, felmegy (II. 1). A lábára nehezen felmenő csizma. || a. Olyan, aki, ami vmely mennyiséget, összeget elér. A tízezer forintig felmenő árverező, vásárló; háromezer forintig felmenő fizetés.
  • II. főnév -t, -je (ritka) Általában vhová felmenő személy. A lépcsőn felmenők hirtelen megálltak. || a. (csak többes számban) Felmenő ági rokon. A felmenőktől visszamaradt hagyaték.
  • felmenői.