Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELLÁNGOL tárgyatlan ige föllángol
  • 1. <Tűz> (nagy) lánggal kezd égni, lángja magasra csap. Fellángol a kályhában a parázs. A tűz új erővel lángolt fel a tető másik oldalán. □ Egyszerre fellángolt az izzó bálvány, tüzet okádva száján és szemein. (Jókai Mór)
  • 2. (átvitt értelemben, választékos) <Arc vmely belső indulattól v. szégyenérzettől> hirtelen elpirul, elvörösödik. Arca fellángolt a megszégyenítéstől. A leány arca fellángolt a váratlan találkozás örömétől. □ A basa arca föllángolt, amint e leveleket végigolvasá. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben, választékos) <Szenvedély, érzelem, gondolat stb.> hirtelen magas fokra hág, magas fokon jelentkezik, lángolni (4) kezd. Szívében fellángol a düh, a harag. Szívében fellángolt a szerelem. Agyában fellángolt a bosszúállás gondolata. □ Hej, nem közönséges gondolat lángolt föl benne … (Vas Gereben) || a. (átvitt értelemben) <Vki, vkinek szíve, keble> hirtelen rajongó, lelkesedő érzéssel telik meg, ill. hirtelen vmely heves érzelem, lelkesedés, akarat támad, lobban fel benne. Szíve még egyszer fellángolt. Hamar fellángol, de lelkesedése csak szalmaláng. Még fellángol néha, de buzgalma nem a régi többé. □ Megdöbbent Kanyaró, gondola egy hosszat, | De utóbb fellángol, merni nagyot, rosszat. (Arany János)
  • 4. (átvitt értelemben) <Harc, küzdelem> hirtelen nagy(obb) erővel, hevességgel elkezdődik. A hegyekben újra fellángoltak a harcok. Ismét fellángolt a vita.
  • fellángolás; fellángoló; fellángolt; fellángoltat.