Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELKIABÁL ige fölkiabál
  • 1. tárgyatlan Úgy kiabál, hogy a hangja feljut vhonnan, vmin át, vhova; fent levő hely v. személy irányába kiabál. A pince ablakán át felkiabált az utcára. Felkiabált a gyerekeknek. Felkiabál az emeletre. □ Kitekintett az ebédlő nyitott ablakán, Lenn sétált az a … katona, aki az előbb fölkiabált. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyas Ilyen módon kiabálva mond vmit. Felkiabálta, hogy jöjjenek le.
  • 2. tárgyas <Alvót álmából> kiabálással felébreszt. Felkiabálja a gyermeket.
  • 3. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben) Ismételten felkiált. □ Szájtátva álltam | s a boldogságtól föl-fölkiabáltam. (Kosztolányi Dezső)
  • felkiabálás; felkiabálgat; felkiabáló.