FELKÖNYÖKÖL tárgyatlan ige fölkönyököl
Felkönyököl vmire: egyik v. mindkét könyökét derekánál rendsz. magasabb helyre támasztja és ránehezedik. Felkönyököl az asztalra, a kerevet karfájára, a korlátra. □ Ah! nem kell a kisvárosi pletykahordókra hallgatni, szólt közbe haragosan felkönyökölve az asztalra Pusztafi. (Jókai Mór) Felkönyökölt az asztalra, és hervadt fehér kezére támasztotta az arcát. (Gárdonyi Géza) || a. Egyik v. mindkét könyökére támaszkodva félig felemelkedik. Felkönyököl az ágyban. □ Hasmánt [feküdt] a gyepen
Felkönyökölt, s kitűnt, hogy két fiatal nő lépeget a barázdán az út felé. (Mikszáth Kálmán) Bálint úr felkönyökölt a díványon, és zavarodottan dörzsölte a szemét. (Gárdonyi Géza)
felkönyökölés v. felkönyöklés; felkönyökölő v. felkönyöklő.