FEJKÖTŐ főnév, (
népies) főkötő
A fej tetejére gyermeknél az arc két felére is szorosan simuló, sapkához hasonló fejrevaló, amelyet kendőből formálnak, ill. szalaggal az áll alatt kötnek meg; kis gyermekek, öregasszonyok s díszesebb formában menyecskék viselete.
A menyecske csipkés fejkötője. A fejkötőből a babának csak az arca meg a szeme látszik ki. □ Gyöngyös arany fejkötőjét Sisakkal borítja. (Arany János) Öreg asszonyságok üldögéltek fejkötőben. (Krúdy Gyula) Bóbitás ezüstcsipkés főkötők
hullámzottak, keresztülfonva a nemzetiszínű
pántlikával. (Móricz Zsigmond) || a. (
átvitt értelemben)
Fejkötő alatt; asszonyként, asszonyi sorban. □ Elhervadni fejkötő alatt Egy szurtos varga bűzös műhelyében
(Madách Imre) || b. (
átvitt értelemben)
Fejkötő alá került: férjhez ment.
- Szóösszetétel(ek): fejkötőszorító; fejkötőtűző.
- fejkötőcske; fejkötőjű; fejkötős.