FÁRADSÁG  [ccs] főnév -ot, -a (többes számban ritka)
Rendsz. nagy v. sok vesződséggel, bajlódással járó, kimerítő, fárasztó cselekvés, tevékenység, munka; fáradozás. Eredményes, fölösleges, hiábavaló, keserves fáradság; nagy fáradság(á)ba kerül vmi; megérdemli a fáradságot; sok fáradságot fordít vmire; nem kímél semmi fáradságot; köszönöm a fáradságát: köszönöm, hogy szíves volt megtenni; nem → restelli a fáradságot; nem sajnálja a fáradságot; nem riad vissza a fáradságtól; veszi magának (azt) a fáradságot, hogy 
 : megteszi, nem restelli, hogy 
 □ Áldott szép Pünkösdnek gyönyörü ideje, | 
 Az jó hamar lovak is csak tebenned vigadnak. | Mert fáradság után fejüket, tagjokat Szép harmatos fűvel hizlalod azokat. (Balassi Bálint) Inai bírták még, fáradság nélkül vitték föl a hegyre. (Babits Mihály) No, ez derék, kedvesem, hogy vetted magadnak a fáradságot s személyesen elhoztad 
 ezt a levelet. (Móricz Zsigmond)