Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
FELKIÁLTÓ melléknév fölkiáltó
Olyan <személy>, aki felkiált. A hír hallatára felkiáltó férfi; az utcáról felkiáltó jeges. || a. (nyelvtudomány) Felkiáltó mondat: olyan m., amely erősebb érzelmet, indulatot fejez ki, s amelyet erősebb hangon, élénkebb hanglejtéssel ejtünk (pl. Jaj de szép!) □ Gonddal használja a kérdő, felkiáltó mondatokat, jelesen csoportosítja érveit. (Péterfy Jenő)