Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

FELKÚSZIK tárgyatlan ige fölkúszik (irodalmi nyelvben)
  • 1. <Ember, állat> kúszva felmegy, felmászik vhova. A tengerész felkúszik az árbocra. A gyermek macskaügyességgel kúszott fel a sziklákra. A mókus játszi könnyedséggel kúszik fel a legmagasabb fára is. □ S a pihenésre gondolni se késvén, | kúsztunk föl, ő elől és én nyomába. (Babits Mihály–Dante-fordítás) Sírva kúsztam fel a nyakába, s a szívem majd kettéhasadt a gyönyörűségtől. (Móricz Zsigmond)
  • 2. <Növény> indáival kúszva, rátekerődzve felfut, ránő vmire. A komló felkúszik a kerítésre. A szőlő felkúszik a fa ágaira. A folyondár felkúszik a falra. □ Az indanövény felkúszik, hogy gazdag lombokkal csüngjön le. (Kemény Zsigmond)
  • 3. (átvitt értelemben) <A kúszva felfelé haladó emberhez v. állathoz hasonlóan> felfelé emelkedik, sorakozik. Girbegurba kanyargó utcák kúsznak fel a hegyoldalra.
  • felkúszás; felkúszó; felkúszott.