FALANSZTER [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (
régies írva: phalanster is)
- 1. <Az egyik régi, utópisztikus szocialista irányzat elképzelésében> közös termelésen és fogyasztáson alapuló, zárt közösség, város, otthon. □ Sok más hasonló közt ez egy phalanster, Tanyája az új eszmék emberének. (Madách Imre)
- 2. (átvitt értelemben, ritka) Az egyéniséget eltipró, merev, gépies társadalmi berendezkedés, amely az embert a társadalom akarat nélküli tagjává akarja tenni.
- Szóösszetétel(ek): falanszterrendszer.
- falanszteri.